A munka ünnepe margójára

Május 1. – A munka ünnepe: szenvedésből az önmegvalósításig

Május 1-je világszerte a munka ünnepe – a munkások által kivívott jogok ünnepe. Egy olyan nap, amikor megállunk egy pillanatra, hogy elgondolkodjunk: mit is jelent számunkra a munka? Milyen szerepet játszik az életünkben, és vajon hogyan változott meg az évszázadok során az, amit munkának hívunk?

A munka szavunk eredete: figyelmeztetés a múltból

A magyar munka szó szláv eredetű, olyan nem túl pozitív töltetű jelentésekkel bír, mint kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. A szó etimológiája világosan tükrözi azt a történelmi valóságot, hogy az emberek többsége évszázadokon keresztül kényszerből dolgozott, gyakran embertelen körülmények között, fizikai vagy társadalmi nyomás hatására.

Sokan ma is így tekintenek rá, főleg azok közül, akik hosszú évtizedeken át ugyanazt a szakmát űzték, gyakran öröm nélkül, csak a biztonság és a kiszámíthatóság érdekében. A 139 éve kivívott jogok, mint pl. a napi 8 órás munka lassan a feledés homályába vész. Sokan ma is robot üzemmódban 12-14 órát dolgoznak, ha nem többet. És ilyenkor kell megállni és elgondolkodni, hogy MIÉRT?

Mikor lett a munka több, mint kötelesség?

A 20. század közepétől kezdve kezdtek megjelenni azok a pszichológiai és szociológiai kutatások, amelyek azt vizsgálták, hogy a munka lehet több, mint puszta megélhetési eszköz. Az 1950-es években Abraham Maslow szükséglethierarchiájában már megjelent az önmegvalósítás igénye, mint az emberi fejlődés legmagasabb szintje – ebbe pedig az értelmes, alkotó munka is beletartozik.

A pozitív pszichológia (különösen Mihály Csíkszentmihályi flow-elmélete) azt mutatta ki, hogy ha az emberek olyan tevékenységet végeznek, amely kihívást jelent számukra, de elmerülhetnek benne, akkor mély örömöt és elégedettséget élhetnek át. Ez a megközelítés gyökeresen átalakította a munka fogalmáról alkotott képünket. A munka nemcsak megélhetési forrás lehet, hanem az emberi kiteljesedés egyik legfőbb terepe.

A tudomány egyértelműen kimutatta: ha az ember értelmes, kihívást jelentő munkát végez, az javítja mentális egészségét, növeli az önbizalmát, sőt, még fizikai állapotára is jótékony hatással van.

A 21. század emberének munka-képe: értelmes, értékteremtő tevékenység

Napjainkban egyre többen keresik nemcsak a megélhetést biztosító állást, hanem azt az elfoglaltságot, amelynek van értelme, ami összhangban van a saját értékrendjükkel, és amely által valamilyen formában hozzájárulhatnak a közösséghez, a világhoz. Az értékteremtő munka nemcsak mentálisan tölti fel az embert, hanem gyakran pozitív hatással van a testi egészségre is: csökkenti a stresszt, növeli az energiaszintet, és támogatja a hosszú távú jóllétet.

Munka vagy karrier? Nem szinonimák

A hagyományos értelemben vett munka egy adott feladat vagy szerepkör elvégzését jelenti, elsősorban gazdasági kényszerből és még most is gyakran kiszolgáltatottságot jelentett. Egy karrier ezzel szemben tudatosan épített út: önismeret, döntés, tanulás, fejlődés, és legfőképp: cél. Senior korosztályként is lehetséges – sőt, sokszor éretten válik igazán értékessé – az a tudás, amit az ember karrierré formálhat. Ilyenkor már nem a pozíciók hajszolása számít, hanem az érték, amit adunk – másoknak és önmagunknak. Míg a hagyományos munka gyakran rutinszerű, ismétlődő, és kevés önmegvalósítást enged, a karrier során lehetőség van tanulni, kiteljesedni, új dolgokat alkotni – és ami talán a legfontosabb: egyre közelebb kerülni ahhoz, akik valójában vagyunk.

50 felett: a munka újraértelmezése

Karriermentorként nap mint nap találkozok olyan X generációs emberekkel, akik hosszú évtizedek után érzik először, hogy ideje lenne valódi értelmet adni annak, amit csinálnak. A karrierváltás nem luxus, hanem gyakran szükségszerűség – egyfajta újratervezés, amikor már nem csak a fizetés számít, hanem az is, hogy mihez adom a nevem, mit hagyok magam után, és hogyan érzem magam a mindennapokban.

Zárszóként

A munka ünnepe tehát nemcsak a munkások jogaiért vívott harc emléknapja, hanem egy lehetőség arra is, hogy újraértelmezzük kapcsolatunkat a munkával. Vajon számunkra a munka még mindig gyötrelem? Vagy már az önkifejezés, az alkotás és az öröm forrása? A válasz sokszor nem a körülményekben, hanem a szemléletünkben rejlik. A munka ünnepe számomra nemcsak múltidézés, hanem lehetőség: újrafogalmazni, hogy mit jelent dolgozni – 40, 50, 60 évesen – és azon túl is. Mert a munka igen is lehet öröm. Lehet eszköz az önkifejezésre. És lehet az a kapu, amin belépve végre azt az életet élhetjük, amit mindig is szerettünk volna.

(B.K.I. - karriermentor)